Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a szerelemhez

2009.10.25

Fáj a szívem és nem értem, hogy miért van. Amiben eddig biztos voltam, mára már bizonytalan. Szívem dobog egy szívért de, már nem tudja, hogy a szív ugyanazt érzi-e még? Pici szívem akkor lenne boldog, ha tudná az a szív csak érte, dobog. De ha mégsem így van, akkor is jó volna, ha tudná, nem kínozná magát, csak meghalna árván.

 

 

Soha ne feledd, nem vagy egyedül. Minden gondolatom hozzád menekül. Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem.

 

Az esti csendben, hogyha válni kell, kicsit a szívem viszed el. Oly sok ember él, szeret, remél, velünk örül a nyárnak, de én csak milliók közül ezerszer csak téged választanálak.

 

Álmaink gazdagabbá tesznek, mint a valóság., hisz amit látunk az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk az örök. 

 

Az élet sosem könnyű, sőt néha mostoha, de ki kell bírni, hisz most jön még a java! Ha bármi gond ér, tudod, hogy én itt vagyok, jóban, rosszban melletted maradok.

 

Mond, miért nem lehetek a tied, miért állnak közénk más emberek, miért nem értik a mi szerelmünket, miért nem örülnek annak, amit mi annyira szettünk egymásba, miért szakított el a sors, talán, hogy megváltozik-e ez az érzés, amit éreztünk egymás iránt? Nem lehet megváltoztatni, amit egyik ember a másik iránt érez, ha mindkettő ugyanazt akarja, hiába állnak mások galádul utunkba. 

 

A fellegekbe szállnék hófehér madárként. S testem itt felejteném egy múló emlékként. De szállni nem tudok, hát itt búsulok. Egy szörnyű átkot magamba hordozok, bánatom egyre nő, ha meglátom őt, ki szívembe lőtt egy árva nyílvesszőt.  

 

Hozzád bújni most némán. Az volna most jó. Átölelni forró tested, mint meder a folyót. Behunyt szemmel andalogni féltve őrzött álmodban s édes csókkal ölelő karodban. 

 

Emlékül egy kis verset írok, amit szívemből titkolni nem tudok. Ebben a versben csak annyit kérek, szeress úgy, ahogy én szeretlek téged.

 

Veled van értelme a szónak, veled lehet szép a holnap. Veled születnek az álmok, veled magamra találok. Ne hagyj el, bármerre lépek, fogd a kezem, és szeress, kérlek.  

 

Eljött az éj, pihenni térek… de előtte egy mosoly, amit tőled kérek. Sóhajts egy nagyot, tárd ki az ablakod: egy puszi száll feléd! 

 

Semmit sem kértem, valamit mégis vártam, azt hittem tudod mi is az én vágyam. Vágytam rád, mondani sem mertem, így elvesztettem azt, akit igazán szerettem. Rettegek attól, hogy elém állsz, és azt mondod, hogy nem szeretsz.

 

 Ha könny lennél szememben, sohasem sírnék, mert félnék, hogy elveszítelek!

 

Sötét éjszakán örülnék, ha hozzád bújhatnék, szívedben élhetnék, elmondhatnám neked mennyire, imádlak, és, hogy tiszta szívemből őrülten kívánlak. 

 

Hosszú volt a bánat és a szenvedés de életemben te voltál a legszebb tévedés.

 

Minden múlandó a földön, minden elvesz valaha, csak a szeretet szava suttogja: soha, soha, soha...

 

Mit mondanál, ha most kezedbe tenném két kezem, tekintetemből sütne az érzelem, s csókra várva lehunynám a szemem? Mit mondanál, ha a fejem a válladon nyugodna, vagy ajkaim kis pilleként csapongva csókolna, és szerelmet susogna? Mit mondanál, ha éreznéd testemben a vágyat, ami érintésed nyomán támad, s tűzként ereimben szétárad? Mit mondanál, ha szám szerelmesen súgná neved, ha kitárnám, feléd szívemet s átadom legféltettebb kincsemet? Mit mondanál…

 

Te vagy a nap mely lenyugszik este, e vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog, te vagy az élet, s nélküled nem vagyok!

 

Fáj a lét, a létezés, az álmodás, az ébredés. Fáj a múlt, és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

 

Egy szó: Szeretlek! Ez mindennél fontosabb. Ez az örök szerelem. Kiderült az ég, hegyek olvadnak, folyók apadtak, a fák lombjai zöldebben virítanak. A madarak is nekünk dalolnak. Boldog az életem, és ezt neked köszönhetem Kedvesem! 

 

Álomtündér üljön az öledbe, leheljen csókot mind a két szemedre. Legyen szép az álmod, könnyű az éjszakád, soha ne feledd, hogy gondolok rád.

 

 

Ha szíved szól, figyelj rá jól. Elég egy pillanat, s a szemedből könny fakad. Ne keress kincset, mesék nincsenek, egy szív a szívednek 100 kincsnél többet ér.

 

Éjfél van, és még nem alszom. Csillagok bóbiskolnak, a hold beragyogja a szobámat. Hallgatom a csendes éjjeli zajt. Várlak, hogy jöjj, várlak, hogy itt légy. Szeress engem. Szívembe telepedj, álmaimban becézzél. Ne engedd, hogy elfelejtselek téged!

 

Ha majd egyszer késő este Te is fogsz majd sírni, kisétálsz a temetőbe, síromat megnézni. Sírom felett két pacsirta panaszosan zengi, itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni! 

 

Szeretnék könnycsepp lenni, szemedben születni, végigfolyni arcodon, s meghalni ajkadon.

 

Amikor megszülettél, azt mondták, esett az eső, de nem esett, csak Jézus sírt, hogy elvesztette legszebb angyalát.

 

Szeretet: veled hajtom álomra a fejem, te jutsz eszembe, mikor reggel ébredem, velem vagy az álok tengerében, s egy éjjel ott leszünk a vágyak szigetén.

 

Ha szemed könnyben ég, és senki nincs veled, van, aki gondol rád, van, aki szeret. Fontold meg jól, mit miért teszel, mert van, akinek öröm, hogy létezel. 

 

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed, kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz, megnyugszom, csak mondd, szeretsz.

 

Egyedül ér a hajnal, nem vagy itt velem, nem ölelsz át, nem fogod a kezem. Megint elmúlt egy nap, peregnek az órák, nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rád!  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Neked.

(Kicsii, 2012.01.17 12:33)

Gyönyörűek :) Imádom ! ;)